A tavalyi sikeres sítáborozás után idén is elmentünk Borszékre a Mikós csapattal. Napos, de nagyon hideg időszakot fogtunk ki, esetenként -15 C volt. Máténak nagyon jól telt, úgy a pályán mint a délutáni-esti panziós partikon. Ráadásként ráálltam én is egy sílécre :).

Az idei kiadásnak is hasonló volt a forgatókönyve. Egy klassz körséta, a feltáróvágat bejárása, mászkálás a homokkő tornyok között, majd fadíszítés, szigorúan madarak számára ehető alapanyagokból (gyümölcs, magvak), uzsonna, éneklés. A végén a "kemény mag" még focizott egyet. Az időjárás is hasonló volt, talán kicsit naposabb. A legnagyobb különbség a résztvevők számában volt, idén ugyanis sokkal többen jöttünk a rendhagyó karácsonyi ünnepségre.

November végén, december elején mindig van egy hosszabb hétvégénk amit általában Udvarhely környékén töltünk. Idén is így volt és közben megjött a kedvünk egy tekergésre. Az év eleji alsórákosi túra nyomán a tesómékat és Zoli barátomékat hívtuk. Elég felemásra sikerült az indulás, vagy kétszer visszafordultunk, valamint Zoli sem tudta hozni a lányokat. Dél volt mire elindultunk, de szép napos időben érkeztünk a parkoló autóknak kijelölt tisztásra. Meglepetésünkre sokan voltak a szorosnál, a legtöbb autó a keleti és déli megyékből jött.

A túra nagyon jól sikerült, bejártuk a könnyebben megközelíthető látványosságokat, szerencsére még sár se nagyon volt. Bementünk az Orbán Balázs barlangba, a Lócsűrbe, fel a Tatárlikba, illetve megnéztük a Csala-tornyát. Sőt Máté beszállt a Wágner úr mászóútba is :). Sok-sok emlék előjött 1997-2000 környékéről, amikor Zolival, Túlélővel és az osztálytársakkal jártunk át a szorosba, többször éjszaka, gyalog. Anno szinte kivétel nélkül a Tatárlikban táboroztunk, védett volt és könnyen el lehetett érni a mászóutakat. Megmutattuk a többieknek, hogy hol voltak a hálózsákjaink, a csomagok, a tűzhely. A nap hősei Ferenc és Lél voltak, végigjöttek velünk az egész szoroson, Lél ölben, Ferenc izzadva :).