Az idei év első kirándulása viszonylag nagy csapattal indult. Edináék mellet Zoli barátom családja is velünk tartott. Nagyon örvendtem a társaságnak, hiszen fiatalon gyakran barangoltunk együtt. Kicsit későn indultunk, a távolság is elég nagy volt, meg el is veszítettük egymást az úton. Mirkvásáron próbáltunk egymásra bukkanni, bár még térerő sem volt. A falu meglehetősen lehangoló volt, amit a hómentes téli táj sem segített. Az ilyen késői túráknak fotós szempontból tudok örvendeni, hiszen a késői árnyalatok a déli verőfénynél sokkal látványosabbak. Két helyszín volt, a gyerekek mindkettőt nagyon élvezték. Előbb a mirkvásári öreg tölgyfás legelőn sétáltunk és kerestük meg a Kárpátok Öregjét, utána pedig Alsórákoson néztük meg salakbányát és a külfejtésben képződött tavat. Utóbbit már egészen sötétben értük el, nem is készült érdemi felvétel.

Kora tavaszi séta két felvonásban a Bácsi-torokban. Első körben csak mi voltunk és körbemásztuk az egykori kőbánya sziklafalait. Találtunk mindenféle kagylót és csigát, kopogtattuk a köveket. Később megérkeztek Flopoék, velük az erdőben sétáltunk és kerestünk geoládákat.

Egy munkamegbeszélés kapcsán Freibergben jártam. Azt hiszem geológusként keresve sem találhatunk jobb helyet. Egyrészt a 800 éves bányavároskának lélegzetelállító központja van, ami ráadásul szellős, az utcákon csupa nyugodt emberrel. Másrészt lépten-nyomon földtani látnivalókba lehet botlani, legkiemelkedőbb talán a Terra Mineralia ásványmúzeum. A kiállított gyűjtemény szenzációs volt, ráadásul interaktív, sok iskolás korú gyerek barangolt a múzeumban. Sajnos kép kevés készült, mert számítottam arra, hogy veszek egy könyvet az ásványtárról. Könyv volt, de a fotók minősége meg se közelítette a látványt, így maradtam azzal a néhány képpel amit fotógéppel és a telefonnal készítettem.

Egy rézsűállékonysági munka kapcsán meglátogattuk a szilágysomlyói Silvania pezsgőgyár földalatti vágatrendszerét. Az első sziklába vájt pincék még a XIX. sz. elején készültek, ezek hossza nem haladta meg a 100 m-t. A mai 3,5 km vágatrendszert 1983-ban fejezték be, kialakítása többnyire kézi, légkalapácsos jövesztéssel történt. A szilágysomlyói pezsgőgyártás a kommunizmus alatt élte virágkorát. A rendszerváltás után folyamatosan hanyatlott, míg a 2000-es évek elején csődbe nem ment. Jelenlegi tulajdonosa 3 éve, 2015-ben indította újra, az első friss termelés idén hagyta el a gyártósort.

A felvételek a XIX. Székelyföldi Geológus Találkozó szakmai kirándulásán készültek, a borszéki Kerekszék geológiai rezervátumban. A területen számos látnivaló van: mofetta, lábfürdők, kilátók, szurdokvölgyek, barlangok, kőfejtők, fenyőerdő és jól kiépített turistaösvények, pihenők és tájékoztató táblák. Utóbbiakért dicséret illeti a város önkormányzatát, nagyszerű munkát végzett, követendő példa. Én a térséget gyermekkoromból Tündérkertnek ismertem. Akkoriban sokat tekeregtünk a környéken, gombásztunk, sziklát másztunk, felfedeztünk.

.: a Medve-barlang mészkősziklái :.

.: szűk, vető mentén kialakult szoros különös sziklaalakzatokkal :.

.: a túraútvonalba bevont egykori travertin kőfejtő :.

.: épített kilátó szintén egy kőfejtő fölött :.

.: érdemes családdal is visszajönni, lehetőleg melegebb évszakban :.

.: a csapat :.

.: két év után egy gyors séta az új vágatokban :.