Szászföldi bringás hétvége


Botinak támadt egy kiváló ötlete az elmaradozó gémpartik kiváltására: menjünk egész hétvégés bringatúrára. Pár hónappal később össze is jött a társaság az első tekerésre. Heten vágtunk neki, mint utólag kiderült a kihívásnak :). Kímélve a társaság nagy részét, Boti egy olyan útvonalat választott, amelyen korábba a kislányaival is végig tekert. Nekünk kicsit felturbózta (mégis felnőttek vagyunk), első napra 60 km volt betervezve, másodikra meg egy rövid 35 km-es levezető. Szászföld volt a körtúra helyszíne segesvári indulással, majd Szászfehéregyházán egy hosszabb pihenő és onnan immár többnyire aszfalton a szászkeresztúri szálláshely következett. Másnap pedig visszatekertünk Segesvárra.

Sok szempontból kiemelkedő volt a túra. Azt hiszem ez volt életem eddig leghosszabb és legfájdalmasabb tekerése. Pedig első alkalommal használtam párnázott bringásnadrágot (megvallom komoly gátakat kellett ehhez meglépnem), és ez hozzásegített ahhoz, hogy csak jelképes mennyiségű Bepantent kellett használni a túra abszolválásához. Aztán tudtam vinni a fotógépem az új, majdnem palacsinta típusú, manuális halszem objektívvel. Persze manapság ott van kéznél az ember telefonja, ami egy közép, közép-felső kategória felett már szuper képeket készít, főleg a szoftveres okosításokkal. DE az akkor sem fényképezőgép és én szeretek fényképezőgépet használni. Pár éve amikor a 35 mm-es Canont lecseréltem a mostani kis Fujira éppen ez volt a cél, hogy olyan gépem legyen amit magammal tudok hordani, minél kevesebb kompromisszumot vállalva. Persze én is „kattogtattam” a telefonommal, de csak kulturáltan :).

Nagyszerű hétvége volt, jól szervezett és kiváló időjárást fogtunk ki. Egész biztosan lesz folytatás.

.: a felnyergelt paripák Zoli transporterében :.

.: a kolozsvári csapat oszlopos tagjai útban Segesvár felé :.

.: erődemonstráció még indulás előtt Segesvár központjában :.

.: itt már kifulladva az első pár km-es kaptató után (természetesen nem mindenkit viselt meg) :.

.: újabb csapatkép, kezd beszédes lenni mindegyikünk arca, pedig még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk... :.

.: pl. fájdalmas búcsút kellett venni Szabitól, mert megfutott nála valami :) :.

.: ....meg a KAE elektromos bringájának a jó ballonos kerekét fújni pár km-es rendszerességgel :.

.: ...mindeközben Zsombom szorgalmasan tesztelte az útvonal menti fekvőhelyek minőségét  :.

.: ...Tamás pedig következetesen egy párhuzamos forgatókönyv szerint túrázott, amint látható lazán tekeri a kölcsönzött city bike-ját, még a lámpája is fel van kapcsolva (településen kívül ugye kötelező, amit egy jogi képzettségű ember természetesen betart :D) :.

.: a táj persze pazar, dimbes-dombos, füves, bokros, erdős :.

.: erdőn, legelőn haladtunk, jó sok volt az árnyékos szakasz és szerencsére kevés esztena :.

.: az utak kiválóan karban vannak tartva és a jelzések is jók :.

.: visszatérve a csapathoz, nagyon gyakori a fenti pozíció, amint az alábbi ábra is tanúsítja... :.

.: Boti meg Zoli azért állták a sarat, ők legfeljebb csak ültek, Tamás ugye valahol hátrébb city bike-ozik, én meg bevallom, hogy azért nem nagyon feküdtem, mert féltem, hogy nem tudok többet felkelni :.

.: közel 50 km után megérkeztünk Szászfehéregyházára, itt volt hosszabb szünet, kaja :.

.: nekem ez az asztal tetszett, innen gyűjtöttem annyi erőt, hogy eltekerjek a 100 m-re található erődtemplomhoz (bejegyzés első felvétele) :.

.: pihenő után tovább tekerve megérkeztünk a szászkeresztúri szállásra :.

.: kiváló hely volt, jó étellel, kényelmes szobákkal és magyarul is beszélő tulajdonossal :.

.: másnapi fejlemények: Szabi bérelt egy bringát, így velünk tart, KAE pedig úgy döntött, hogy e-bringa ide vagy oda, egy nap neki elég volt ebből :.

.: aztán kiderült, hogy a klasszikus cipész-lyukas cipő mondás a bringamágusra ;) is érvényes, a végére a Boti bringáját is kellett szerelni :.

.: túra után, de még eső előtt, immár KAE nélkül egy segesvári étterem teraszán :.

 

aeduard

Nincsenek megjegyzések:

Instagram