Keresztúron töltöttük az idei húsvéti időszakot. A szokásos eszemiszom mellett egyik nap kedv támadt járni egyet. Úgy hallottuk, hogy a Sárdi-réten már nyílik a kockásliliom (amit tavaly mi is meglátogattuk) ezért valami hasonlót kerestünk. Gyors guglizás nyomán ráakadtunk egy Szilágycseh melletti védett területre, amelyen elvileg ezt a növényt óvják. Viszonylag későn indultunk. Mire elértünk Szilágycsehre és a hadadi út mellett leparkoltuk az autót, majd átsétáltunk a Somos-patak völgyébe, már egészen alacsonyan járt a nap. Szeretek ilyenkor kirándulni, úgy gondolom, hogy nemcsak fotós szemmel sokkal szebb ilyenkor a táj (a fények ugye :)). A tavaszi nap ereje már megtört, hűvös volt és szeles az idő, a juhok már visszatértek a közeli esztenára. A séta végén az autóhoz naplementére értünk vissza. 

Amiért mentünk azt nem találtuk meg, kockásliliom egy szál sem volt. A Somos-patakon található kis duzzasztógát vizes, sásos partját jártuk körbe, de eredmény nélkül. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó helyen keresgéltünk, bár utólag több újságban olvastam, hogy a 2000-es évek után eltűnt a kockásliliom a területről. Vicces, mert egy évvel ezelőtt (2021-ben) változtatták meg a település címerét és van rajta egy kockásliliom ami pont ezt a védett területet jelképezi.

Persze a közel 3 km-es séta nagyon jól telt kockásliliom nélkül is. Volt benne rét, kis erdő, majd virágzó gyümölcsfasor. Láttunk egy gyanúsan leparkolt '80-as évekbeli piros kombi daciát, illetve tetszett, hogy Máté nagyon elemében volt.