A 22-es csapdája. Gondolom más is észrevette, hogy ez a képmása az emberek által, viszont általuk is alig érthető kedves bélyegekkel tarkított természeti jelenségnek akkor teljesedik ki igazán, ha egy emberi hang sincs a közelében, egy betű sincs lila zsírkrétával felrajzólva 5 kilométeres körzetben sehova. Pont ezért tetszett, mert mindenki csak megnézte és senki sem akarta elrontani. Ha már beleszólt valaki a képbe, akkor mindenki tudja, hogy egy ember fogta a fényképezőgépet (a másik kezében zeller, csak azért hagyta abba a rágást mert az állkapcsával állandóan elemelte a gépet a beállításból), és akkor már nem egy véletlenszerű tetszetős látvány van előttünk, hanem egy, a "szép alkonyatos tájkép"- polcról levett tétel.
Mentségemre szól, hogy valakinek el kellett rontani, mert a szépség meghatározásánál, felismerésénél és terjesztésénél talán csak az a kíváncsiság emberibb, hogy mi lesz, ha megnyomom ezt a piros gombot.
Szép kép na.

Jo kis kep, megerte megallni!tetszenek a kek arnyalatai...Istvan te aztan tudsz komentet irni!
A zelleren elmosolyogtam,..., talan ez a titka a jo kepeknek, de mi lenne ha murkot ragnank az meg a latast is javitsa!