Az idei igazi nyaralás Horvátországba vezetett. Az utóbbi két nyáron nem jutottunk el a tengerre. Máténak már halványultak az emlékei az utolsó tengerparti üdülésről, így mindenképpen része kellett legyen a nyári programnak. Természetesen sok gondolkodás, tervezés, szervezés előzte meg az utat, végül Krk szigetre, egy Walamar kempingbe mentünk. Robiékkal közösen egy mobil házat béreltünk. További érdekesség, hogy a campingben voltak Flopoék (nem véletlen, ők javasolták a helyet) és nagybányai barátaik, két lakóautóval. Összesen 6 gyerek volt, így mindig volt kivel bandázni.

Első nap kicsit zsúfoltnak tűnt a hely, főleg a a kemping lakóautós, sátras része. De a tengerpart sem volt túl kiterjedt, úgy tűnt az elején, hogy a kutyáknak nagyobb és jobb minőségű strand volt leválasztva. A gyerekeknek nem voltak ilyen aggályaik, tetszettek a medencék, a csúszdák, vizes játékok, hamar beszálltak az esti zenés-táncos programba is. Ahogy teltek a napok és megismertük a területet egyre inkább megtetszett. A kemping rendezett és tiszta volt, közel voltak a medencék, étterem és a tenger. A házunkhoz közel ráadásul volt egy susogó fenyőerdő illattal, madárral, mindennel.

Mindkét irányba megszakítottuk az utunkat az Orsi húgánál. Kecskemét mellett laknak egy Ballószöghöz tartozó tanyán. A ház bár közel van a faluhoz, mindenféle mezei utakon vezetett a waze/google maps páros. Mivel a környéken rengeteg a homok, ezért sokszor az volt az érzésünk, hogy valamiféle sivatagban bolyongunk. A ház amiben laknak nagyon tágas és a terület előtte hatalmas. Mivel nincs kerítés rakva, ezért igazából nem kivehető, hogy meddig tart a telek. Járnak is mindenféle vadállatok a házhoz.