Ez egy elég összetett történet. Alakult, hogy németországi barátainkkal megbeszéltük, hogy kellene egyet közösen kirándulni. A Covid, körülményes utazás és egyebek miatt nem nagyon terveztünk előre. Az volt az ötlet, hogy találkozzunk valahol félúton Freiburg és Kolozsvár között és legyen hegy. A hegyet első sorban mi szerettük volna, mivel idén már voltunk tengeren, de a hegyi séták, biciklizés hiányzott. Szóval Júlia-Alpok volt kinézve, ráadásul Bohinj környéke. Hát idén, 2 héttel az indulás előtt eléggé reménytelen lett a szálláskeresés. Klasszikus házak, panziók már nem nagyon voltak, esetleg kempingezésre volt esély. Ez utóbbi újszerű dolog, mert eddig csak távolról kacsingattunk az ötlettel, de mit volt mit tenni hagytuk meggyőzni magunkat, mivel más lehetőség nem nagyon maradt. Aztán elég hamar összeomlott az egész szlovéniai terv. Kiderült, hogy a bohinji kempinghez reggel hétre kell odaérni mivel annyian vannak, hogy csak így van esély aznap helyet kapni. Ráadásul az előrejelzés egész hétre esőt és bizonyos napokon max. 6 - 8 fokos hőmérsékletet jósolt. Egy nap volt az indulásig, amikor eldöntöttük, hogy más alternatívát kell keresni. Eszembe jutott Dugi Otok-sziget, 9 éve töltöttünk ott egy napot Orsival és akkor nagyon megtetszett. Az időjárás is sokkal jobbnak ígérkezett, így pár fotóval meggyőztük a barátainkat és belevágtunk. Így alakult, hogy idén újra Horvátországba mentünk, de ezúttal sátorral és bringákkal felpakolva.

A kempingezés kicsit döcögősen indult, de 1-2 nap alatt azt hiszem jól beleszoktunk és megszerettük. Nekünk 5 nap után haza kellett jönni, de barátaink még jó pár napot ráhúztak. Nagyszerű nyaralás volt és jól sikerült a duplázás (mindkettő).

.: kompon a kikötő fele :.

.: Fábi és Máté között nagyon hamar kialakult az összhang, huncutságból már a kompon sem volt hiány :.

.: ez várt: a sziget északi része, gyakorlatilag ezeken a partokon töltöttük a napjaink :.

.: és ez is várt: a világítótorony, a mészkő kavicsos fehér part, a fenyves között kialakított kemping :.

.: kicsit odébb homokos part :.

.: a csapat éppen pizzára vár :.

.: olaszok készítették a pizzát, ami annak ellenére, hogy nem túl autentikus módon készült, nagyon finom volt :.

.: nagyon jól lehetett bringázni a szigeten, megérte elvinni odáig :.

.: a sátraink, immár az utolsó napon, bepakolás előtt :.

.: éjszakai helyzetkép a kempingből :.

.: a torony nagyon fotogén volt, több este próbáltam fotózni :.

.: a kőlapokból épült kisebb tornyok nagyon hangulatosak voltak :.

.: a világítótorony melletti fenyőfáról hinta lóg... :.

.: ...és lógott 9 évvel ezelőtt, 2012-ben is :) :.

Nagyon kalandos nap volt a mai. Kirándulni szerettünk volna, de nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy merre menjünk. Végül dél körül útra keltünk a Remetei-szorosba. Illetve keltünk volna, ha készülődés közben nem dönt úgy az autó, hogy nem akar többé kommunikálni a kulccsal. A szerencsésebb lehetőség az volt, hogy lemerült az elem. Vasárnap, ritka elemet keresni nem volt túl biztató, de mákom volt és viszonylag hamar találtam a Corában. Így kis izgalommal, mivel az új elemekkel sem minden alkalommal ismerte fel a kulcsot, nekivágtunk az immár délutáni kiruccanásnak.

Mivel első alkalommal voltunk a szorosban, ezért nem igazán tudtuk, hogy mire számítsunk. Az interneten fellelhető képek alapján látszott, hogy lesz láncos, drótköteles mászás. A patak mentén felfele még igyekeztünk teljesen száraznak maradni, azonban egy idő után teljesen értelmetlenné vált és elkezdtünk mi is a vízben gázolni, akárcsak a többi kiránduló. Késő délutánra értünk haza, egy izgalmas és élményekkel teli nap után.

Az idei igazi nyaralás Horvátországba vezetett. Az utóbbi két nyáron nem jutottunk el a tengerre. Máténak már halványultak az emlékei az utolsó tengerparti üdülésről, így mindenképpen része kellett legyen a nyári programnak. Természetesen sok gondolkodás, tervezés, szervezés előzte meg az utat, végül Krk szigetre, egy Walamar kempingbe mentünk. Robiékkal közösen egy mobil házat béreltünk. További érdekesség, hogy a campingben voltak Flopoék (nem véletlen, ők javasolták a helyet) és nagybányai barátaik, két lakóautóval. Összesen 6 gyerek volt, így mindig volt kivel bandázni.

Első nap kicsit zsúfoltnak tűnt a hely, főleg a a kemping lakóautós, sátras része. De a tengerpart sem volt túl kiterjedt, úgy tűnt az elején, hogy a kutyáknak nagyobb és jobb minőségű strand volt leválasztva. A gyerekeknek nem voltak ilyen aggályaik, tetszettek a medencék, a csúszdák, vizes játékok, hamar beszálltak az esti zenés-táncos programba is. Ahogy teltek a napok és megismertük a területet egyre inkább megtetszett. A kemping rendezett és tiszta volt, közel voltak a medencék, étterem és a tenger. A házunkhoz közel ráadásul volt egy susogó fenyőerdő illattal, madárral, mindennel.

Mindkét irányba megszakítottuk az utunkat az Orsi húgánál. Kecskemét mellett laknak egy Ballószöghöz tartozó tanyán. A ház bár közel van a faluhoz, mindenféle mezei utakon vezetett a waze/google maps páros. Mivel a környéken rengeteg a homok, ezért sokszor az volt az érzésünk, hogy valamiféle sivatagban bolyongunk. A ház amiben laknak nagyon tágas és a terület előtte hatalmas. Mivel nincs kerítés rakva, ezért igazából nem kivehető, hogy meddig tart a telek. Járnak is mindenféle vadállatok a házhoz.