Mostanra már szokássá vált, hogy a karácsonyt Zilahon/Keresztúron kezdjük, majd megyünk Udvarhelyre. Idén elmaradt a hó, de volt karácsonyfa, csillagszóró kis égési sérüléssel, illetve nagy közös legózás (nem a betlehemi csillagot hozta az angyal :)). Másodnapján elmentünk Mojgrád fölé egy rövid sétára. Bejártuk Porolissumot, mászkáltunk, gladiátorokként harcoltunk.

Aztán egy rövid kisbácsi átszereléssel közvetkezett Udvarhely és Szentmiklós. A havat itt is kellett keresni, de egy kis utánajárással akadt annyi, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.

Bár december van, nem sokat havazott a város környékén. Havat látni kimentünk a havasnagyfalui sípályára Flopóékkal. Nagy esemény volt ez, hiszen itt volt életében először síléc a Máté lábán. Nagyon ügyes volt, bár néha bosszankodtunk, mérgelődtünk. A feszültséget végül popsitepsivel vezették le :). A pálya gyalui havasokban van, nagyon szép környezetben, kilátással a Jósikafalvi víztározóra (Bélesi-tó).

Mivel a járvány miatt nem lehet zárt térben ünnepelni, az ovi egy túrával egybekötött karácsonyi eseményt szervezett. A séta során körbejártuk a Sárkányok kertjét, a végén még egy "lefoglalt" fenyőfát is feldíszítettünk mindenféle madaraknak való csemegével.

 Apu, apa, azt hiszem így szólítottam, szóltam hozzá. Róla beszélve neveztem édesapámnak vagy csak apámnak. Utóbbi hangzása számomra kevésbe kedves, közvetlen. Ezután többnyire apa és édesapám marad, mert többet megszólítani már nem tudom, esetleg beszélni, emlékezni róla. 67 évet élt. Sok ismeretlen, kérdés maradt bennem az életével kapcsolatban. Megbeszélni vele nem tudtam. Azt hiszem nem ez a legjobb felület ezeket kiírni magamból.

.: 1953 nyara lehet Borszéken, későbbi vonásai már jól láthatók :.

.: húszas éveiben lehet egy kiránduláson barátokkal Gyimesbükk fölött :.

.: kisgyerekkorom egyik legszebb emléke az évenkénti tengerre járás, a képen Edina és én vagyunk vele ('89 körül lehet) :.

.: a '90-es évek második fele, esemény a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban :.

.: 2005 karácsony estéje Udvarhelyen, ez a kép ábrázolja azt az arcot ami legjobban az emlékezetemben él :.

.: 2018-ban a bátosi gyerekkori házuknál, bővebben :.

.: 2020 július, a Magi szülinapja, bár még találkoztunk később is, de ez az utolsó fényképem róla :.

Egy újabb Mikó ovis kirándulásra mentünk, ezúttal a Berkesi-szorosba. Bár olvastam róla és viszonylag elérhető közelségben is van, még sosem jártunk ott. A reggeli indulás bizonytalan volt, mivel Kolozsvár környékén eléggé borús volt az ég, esőre állt az idő. Végül mivel a Máté cimborái is mentek, ezért mi is elindultunk. Végül az időjárás kiváló volt, kiderült az ég és a völgy mentén nagyszerű hangulata támadt az őszi erdőnek.

2002 nyara, elsőéves terepgyakorlaton voltunk Vársonkolyoson. Egy halvány emlék maradt arról, hogy egyik nap a túránk valami többlépcsős vízeséshez volt. Foszlányok: vonattal is utaztunk, jakuzzi-szerű lépcsős vízesés amibe bele lehet ülni, Barátka, Szabi ugrani akar, Tibinek majdnem belevágtam a lábába a geológus kalapácsot (utóbbi lehet, hogy nem ekkor történt). Aztán elfelejtettem a vízesés nevét és a helyet is. Sokkal később beszéltem Szabinak róla, és szerencsémre ő rögtön rávágta: Cascada Boiului, Barátka felett. Aztán újabb sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyszer egy egynapos kiruccanás elsődleges úti célja legyen.

A fenti történetből következik, hogy Szabiékkal együtt illett elmenni. Végül egy jó kis séta kerekedett belőle. Szabival ketten felmásztunk a fenti, kisebb zubogókhoz és megtaláltuk azokat a mészkőteknőket amelyekbe anno bele is ültünk (vagy nem, a fene emlékszik már rá). Szabi a fenti képen látható nagy vízesésről akart leugrani, de végül nem vállalta be.

Hazafele belefért még egy kis kitérő, és a sebesvári középkori vár csak egy rövid kitérőre van a főúttól. Olvastam, hogy felújították a várat, így még inkább kíváncsiak voltunk, legutóbb (2009) mikor arra jártunk meglehetősen romos állapotban volt. Természetesen a gyerekeknek is tetszett a várlátogatás, lőttünk íjjal és szedtünk őzlábgombát.