Egy hétvégébe sűrítve bejártuk azokat a településeket, amelyeken édesapám valaha élt. Érdekes élmény volt, hiszen újra 5-en ültünk egy autóban és gyakorlatilag kirándultunk. Vissza a múltba. Többsíkú utazás volt ez mindannyiunk számára. A történet gerincét édesapám fiatalkorának gyakran váltogatott helyszínei képezték, de utazás volt ez az én gyerekkoromba is, mikor a családunk együtt kirándult. Persze illúzió is kicsit, amit sosem gondoltam volna, hogy újra átélek.
A szervezés viszonylag bonyolultan alakult, hiszen ez édesapám személyes projektje volt, amit legalább egy fél éve tervez. Az utolsó hónapban bejelentkeztünk mi, a gyerekei is, majd egy héttel az indulás előtt felkérte édesanyámat, hogy ha van kedve csatlakozzon. Csatlakozott.
A túra eredetileg 4 napra volt tervezve, végül úgy indultunk el, hogy 3 lesz, majd az út során annyira felpörgött a tempó, hogy 2 nap alatt minden helyszínt kipipáltunk.
 A fényképek sorrendje nem követi az általunk megtett útvonal időrendiségét, inkább édesapám életének kronológiájára támaszkodik. A válogatás nagyon szelektív és szubjektív, nem jeleníti meg az összes megállót.

.: a kép bal alsó sarkában nyugszik dédnagymamám (1902-ben született), arcára halványan még én is emlékszem :. A történet itt, Gyergyóhollóban kezdődött 65 évvel ezelőtt. A falu Hargita megye északkeleti csücskében van, a moldvai határvidéken. Lakossága vegyes, román többséggel. Érdekesség, hogy a katolikus és az ortodox templom egy területen van, a kerítés hiánya a két templom között fura, de mindenképpen normalitást sugall. Édesapám egész gyerek és fiatal korában a Székelyföld peremén élte, vegyes etnikai összetételű településeken. Ez meghatározta iskoláit, illetve később megkönnyítette galaci megtelepedésüket.

.: Borszék, Tündérkert, legutóbb az 2017-es SzGT konferencia alkalmával jártam erre  :. Édesapám életének következő állomása Borszék volt. A családjuk sok ága élt itt, ma is számos rokonunk maradt a településen. Gyermekkorom nyaraiból 1-2 hetet itt töltöttünk, akkor jártam be a Tündérkertet szurdokaival, barlangjaival együtt.

.: Monorfalva híres almatermő vidék, a falu központjában egyértelmű lesz minden idelátogatónak :. A gyerekkorát Szászrégentől pár kilométerrel északra, a Lúc-patak mentén töltötte Monorfalván, majd Bátosban. Előbbiben elenyésző számban vannak magyarok, utóbbi szász falu volt, ami a XX. században románosodott el, de jelentős számban élnek itt magyarok és németek.

.: leromlott ház Bátosban valamikor az ő otthonuk volt :.Apja ügyei miatt, ellehetetlenedett az életük és Gyimesbükkbe költöztek.

.: a gyimesbükki vasútállomás a nagyszüleim házától :. Az általános iskolát itt fejezte be, majd a kománfalvi középiskola után elkezdett matematikát tanítani a faluban. A házuk közvetlenül a vasútállomás mögötti dombon állt. A nagyszülők itt is maradtak, gyerekként ide jártunk. Sok emlékem a vasúthoz kapcsolódik. Meghatározó élmény volt az éjjeli mozdonyok galamb búgásra hasonlító hangja, de emlékszem a Tatros feletti vashídon átrobogó vonatok jellegzetes csörömpölésére.

.: az utcát erdeifenyősor árnyékolja :. Az itteni látogatáshoz mindig gombászás és halászat kapcsolódott. A rókagombát mogyoróbokrokkal tűzdelt havasi legelőn szedtük. Megjelenése eltért a fenyőerdőben található zömök, élénksárga típustól, ezek kalapja nagy, lapos volt, színe pedig sárgásfehér. A halászat emlékeim szerint inkább orvhalászat volt, pisztrángot fogtunk kapával és hálóval. A pisztrángászat hamar kimaradt, ennek okára nem emlékszem, de az bizonyos, hogy 10 korom után én már nem halásztam sehol. Első geológiai vonatkozású élményem is innen származik. A Tatrosból rendkívül változatos textúrájú és színű kavicsokat szedtünk, ezeket pedig nagy becsben őriztem.

.: az egykor jobb időket megélt vasútállomás pusztulása :. A vasúti épületek állagmegóvása az állomás főépületére korlátozódik, és ott sem az épület értékéhez méltóan. A többi építményt kikezdte az idő és az enyészet. A természet szemtelenül keresi a fogást a visszahódításra, a fenti nyírfa kicsit túl is tolta a szerepét.

.: út a kombinátba, egykor 50.000 embernek jelentette a munkahelyet, közöttük az én szüleimnek :. Galac fontos állomás volt az édesapám és a családunk életében. Itt kezdődött a közös családi élet, itt született a bátyám majd én. De itt kezdte ígéretes öntőmérnöki karrierjét, amelyik Udvarhelyen félbeszakadt.

.: letűnt kor ottfelejtett művészete a város felőli hídfőn :.

.: a második emeleten volt a családunk első igazi lakása, a Micro 13-ban a Vasutasok utcában :.

.: korzó a Duna partján, egykor homokos stranddal és medencékkel :. Itt a történetbe bekapcsolódik édesanyám családja is, hiszen nővére szintén Galacon élt. Emigrálásukig évente jártunk hozzájuk. Emlékeim maradtak az itteni csavargásokról és a kibírhatatlan kánikulákról, a hőségről amelyre az éjszakák sem hoztak enyhülést.

.: ez az a felvétel amit egy hónappal ezelőtt el sem tudtam volna elképzelni :.

.: az estebédünk Galac egyik híres és hangulatos haléttermében volt, plusz pont, hogy sikerült vega ételt találni :.Másnap Borszéken találunk rá az alábbi képre, ami egyben életem egyik legelső fényképe. A felvétel 1982 nyarán készült, rokonok látogattak Galacra és közös kép készült az étterem lépcsőjén.

.: édesanyám (jobb szélen) hasában én is ott voltam, a bátyám és az azóta mindenfele szétszéledt unokatestvéreim mellett :.