.: Sarmizegetusa Regia - ezért mentünk, de a történetet korábbról kezdem :.
Egy unalmas jelentésírós nap folyamán ráakadtam az UNESCO világörökség listára, jött is az ötlet, hogy mennyire jó lenne ezeket a helyeket bejárni. Így Húsvét előttre beterveztük a Surján-hegység (kép jobbra) dák várainak a meglátogatását. Próbáltam/tunk rákészülni, viszont nagyon gyér az interneten fellelhető tájékoztató anyag. Utólag kiderült, hogy a helyszínen még rosszabb a helyzet. A "hivatalos" honlapok nagyon gyenge minőségűek, valahol a '90-es évek végén ragadtak. A tájékoztatók nagy része kimerül mindenféle mágikus jelenség leírásában, egyesek fejében jelenleg is élő ősi mítoszokban. Más esetekben pedig túlzottan a későbbi kontinuitással kapcsolatos dolgokkal foglalkoznak, ami engem, és a legtöbb, nem román anyanyelvű turistát nem érdekel. Csak az ízelítő kedvéért idézek egyet példát az egyik fórumról: Van egy lippai történelem tanár, aki a gimnazista osztályát minden évben elviszi a dák romokhoz. Elérkezve az erődítményhez, a nyugati kapunál felemeli a két kezét és elkiáltja: "Gebeleizis a halandók köszöntenek!", válaszként rövidesen három mennydörgés hallatszik. Ezt a fórum mesélője kipróbálta, és bár barátai kinevették, hamarosan a derült égből fellegek kezdtek gyülekezni és jött a dörgés is, pontosan három. Na ez volt az alaphangulat.Az indulást szombat reggelre terveztük, kis csavarral sikerült 12-kor, Orsival és Istvánnal mentünk. Az eredeti terv szerint a hat várból hármat néztünk volna meg, erről azonban hamar le kellett mondani, így maradt az EGY, a királyi központ. Volt egy Szigethegység térképünk, amin még látszik Szászváros, és mellette egy nyíl Dák várak felirattal, illetve egy Bărbulescu et al. féle Istoria României. Az út Tordán és Gyulafehérváron keresztül vezetett Szászvárosig (Orăștie), innen a térkép és az útjelzők segítségével balra tértünk Costeşti (Kosztesd) fele. Innen tovább mentünk Grădiştea de Munte (Várhely) tanyán keresztül a célig.
Az úttal nem volt különösebb gond, megyei rangú, így aszfaltra nem feltétlen kell számítani, nem is volt az utolsó pár kilométeren (kép balra). Ennek ellenére jól lehetett haladni, az idő változékony volt, a tavasz kicsit megkésett, de a táj lenyűgöző, ráadásul volt egy csomó gyönyörű metamorf feltárás is az út mentén. Bambulászás közben nem ártott figyelni, mert az idei csuszamlásokkal méretes kövek kerültek az útra. Illetve az út felső szakasza már gödrös és havas volt. Az útjelző táblák viszont teljes mértékben hiányoztak, ha volt is egy pár, azok ilyen jellegűek voltak (kép balra lent). Egyéb látványosság azért akadt: út mellett legelésző koca, lepukkant házak, autók.
Az út közvetlenül Sarmizegetusa falainál ér véget, kialakított parkoló nincs, persze az autót azért van ahol hagyni. Pontosabban, az út egy szépen faragott kövekből épített kőfalnál ér véget, amibe "Itt jártam 1997" "Szeretlek név", "Szív benne két név" típusú feliratok vannak vésve. Ezeken kívül az egyetlen olvasható írás ennyi volt: Poarta de vest (nyugati kapu). Sejtettük, hogy nem lesz egy tipikus turistaparadicsom, de gondoltuk térkép, egy prospektus, valami leírás, esetleg egy tanösvény lesz a helyszínen. Semmi. Így várat hamar kipipáltuk, mentünk tovább a legkitaposottabb ösvényen, hátha látunk valami mást is, a szentélyek, oltárak, templomok, lakóházak, műhelyek mind dokumentálva vannak, csak megleljük ezeket is.
.: várfal murus dacicus stílusú kövekkel :.
.: gyönyörű bükkerdő a várban, a talajon medvehagyma :.
Miután az ösvényen elértük a keleti kaput, megláttuk a két teraszt amelyen a szentélyek vannak (kép balra). Anno kövezett út vezetett le a várból (kép jobbra), most sáros ösvény. Végre találtunk egy információs táblát is, egyik oldalán térkép, a másikon rövid leírás. Nagyon hamar kiolvastuk, de informáltabbak nem lettünk. Ráadásul a "tájékoztató" egy nyelvű, így ha valaki nem beszél románul, az még ennyivel sem lesz okosabb. A hely további extrája, hogy minden szentély mellett egy kicsi tábla jelzi, hogy épp melyiket bambuljuk üres tekintettel. Van itt nagy kör alakú szentély (kép lentebb), andezit napkorong (kép lentebb), andezit szentély, nagy mészkőszentély, kis mészkőszentély, és még ki tudja mennyi minden.
.: a nagy kör alakú szentély (külső kör kővel kirakott, a belsők fával, az egész design (mert nem felújítás) a Burebista című film egyik jelenetéhez készült, a rendező saját elképzelése szerint. Ennek ellenére a köztudatban a Stonehenge-el való párhuzam él :.
.: andezitnap, valószínűleg áldozati oltár lehetett, ez a maya naptárakkal rokon egyesek szerint :.
.: a fentebb említett információs tábla, háttérben a mészkő szentélyek beton korongjai :.
.: közlekedés a kiépített ösvényeken :.
.: idegenvezetés, nem vicc, a plászás bácsi balról a kalauz, nem a tudását akarom bírálni, mert nem ismerem, de ez azért túl autentikus nekem :.
.: az említett fő szentély külső, renovált köre...öntött beton elemek :.
.: hm... újabb beton, ezek hová vannak tervezve?! :.
A területet körbejárva két "idegenvezetővel" találkoztunk. A helyi turisztikai kínálat sokszínűségének példája, hogy ezek ketten teljesen más síkon mutatták be a helyet. A fenti felvételen látható személy volt a materialista, a tényeken alapuló tudomány elkötelezettje, a lenti pedig a spiritualista, aki érzi a helyi szellemeket, angyalokat, jó erőket. Amikor mi a helyszínen voltunk, az utóbbinak akadt épp kevesebb dolga, így tőle kaptunk részletes tájékoztatást a hely történetéről, titkairól, fotókkal bizonyítva ezek egy részét. A két kalauz mivel merőben máshonnan közelíti meg a történetet, ezért tanúi lehettünk egy kisebb világok közötti összezörrenésnek is. Tőle tudtuk meg a rendszeres angyal és szellem észlelések mellett (lásd lenti fotók), hogy a dákok nem ettek húst, igazából bogyókon, gyökereken, gombákon és mézen éltek. Bort nem ittak, a szőlőt csak kimondottan rituális célokra használták. Az ország egységéért itt imádkoztak Deceneus és követői. Nem mellékes talán az sem, hogy Zalmoxis egy generációt alkotott Mózessel, Buddhával, Konfuciusszal, és még kitudja kikkel. Egy a lényeg, Sarmizegetusa nagyon szent hely lehetett, amelyet nagyon különleges népek lakhattak, hiszen vezetőnk állítása szerint a maréknyi dák vega védőt 13 római légió ostromolta, ami nem kevesebb mint 100.000 katona. A csata nagyon sokáig tartott, de sajnos vereséggel végződött, a rómaiak pedig bosszúból és félelemből, faltörő kosokkal porig rombolták a várat. Állítólag ez az egyetlen ilyen eset a birodalmon belül.
.: imádkozó angyalok, a fenti világosabb, tehát magasabb szintű :.
.: az idegenvezető személyesen, lelkekkel, szellemekkel körülvéve :.
Összefoglalva a kirándulás nagyon megérte, szép volt a hely, érdekes dolgokat hallottunk, láttunk. Szomorú viszont, hogy az UNESCO védelem semmit nem jelent. A helyben pedig lenne potenciál, ha tisztességesen feltárnák és turizmusnak eladhatóvá tennék. Így néhány spiritualista, és nagyromán emberen kívül nem sokan látogatják. Mi visszamegyünk, de majd rákészülve, körbejárjuk mind a hat várat, és Zalmoxisra!, remélem az idő is jobb lesz. Esetleges érdeklődőknek ajánlom figyelmébe a következő ProTVs riportot, tanulságos: katt.
15 megjegyzés:
Hat ez nagyon tetszett... en is meg kell nezzem a helyet - mondjuk a szellemeket es angyalkakat azert masra hagyom! ;)
Tetszik a leiras is - popecul osszehoztad!
A vegás részt, az istenek szánalmára bízva a sorsom, azért kétségbe vonnám. Szerintem egy-két combocska, az emberáldozatokból, fel volt füstölve valahol az oldalban, s csak olyan zugevőként jártak rá, hallgatólagosan (csikö...hát, akkor én megyek egyet sétálni...).
Azért hegyre kell a hús na.
Két lehetőséget látok:
1. valaki feltörte az Eduárd blogját, és a nevében publikált. Alátámasztja felvetésemet az a mennyiségű próza, amennyit Eduárd összes eddigi bejegyzésében nem találtunk, cáfolja az elméletet, hogy a fotók elég jók, tehát lehet, hogy Eduárd fotózta.
2. Szerzőnket megszállta Ζάλμοξις szelleme.
Én is arra gyanakodtam, hogy a közelmúlt fotóiból felhalmozódott színekkel fizetett valakit, hogy betűt vessen, és ha így van, akkor a mai bejegyzéssel nagyon leéghetett.
Várjuk a fejleményeket.
minden dévai sólyom nagy álma volt, hogy itt avassák pionírrá. A plászás bácsi nem egyedi példány, ez egy országos idegenvezető-look, a plászában pedig házilag fabrikált dvd-k vannak. Eduárdnak köszönhetően májusban kénytelen leszek újralátogatni bebenteljesült sülyomálmom helyszínét, köszi Edu :-)
...vagyis benemteljesült sólyomálom
Ba..ki írtál egy szép bejegyzést betonokról és dákóromán dologról...
Ez alátámaszt bennem rengeteg eddig is meglévő ellenérzést. Én eleddig egyetlen egyszer jártam éltem során Romániában. Mondhatni tettem egy jó nagy körutat, talán elmondtam, hogy merre és miért voltam ott. Hazafelé jövet felmentünk a Déva várába (miután nagy nehezen megtaláltam, hogy hol kell letérnem arról a tetves osztottpályás útról). Ott fenn a sikló felső állomásánál ült egy román silbak, vagy jegyszedő, vagy t...m tudja ki. Amikor meghallotta a magyar szót tőlünk, nemes egyszerűséggel kiköpött maga elé. Biztos dák volt ő is :)))
Nagyon jó ez a bejegyzés. És egyáltalán ez egész blog. Már régóta akartam jelezni. Dinamikus, közvetlen, nincs túlcicomázva. Legőszintébb gratulációim!
Ez jó volt!
Üdv
Jobb is, hogy csak románul szórják a félretájékoztatást. Mások legalább nem értik, így hamis képet sem alkothatnak maguknak a helyszínről.
Ugyanezen okból talán az elmaradottság is hasznosabb számunkra a kényszerű modernizációnál.
Amúgy már angol nyelvű szakirodalmat is találni az illető témáról, sok-sok egyéni, égbe kiáltó, sajátos, kultikus, mitikus, mágikus, 21. századi fogyasztói értelmezést (köztük túlbonyolított tudományos megalapozottságúak is akadnak).
Jó volt, kösz!
Azt hiszem van egy, a témához részben kapcsolódó képem. Helyszín a kőhalmi vár, időpont 2005 október.
Fotó.
lehet, hogy a figyelmemet kerülte el, de létezik itt valami hiteles lelet is? vagy itt mindent az önjelölt régészek csináltak ill. elcsináltak?
nos van itt mire válaszolni :)
@ Robi - örvendek, h tetszik, amit te kihagysz azért anyáék szívesen odamennek, már mondtam is nekik :)
@ Istvánok - jók ezek a hitetlenkedő kommentek, szerintem mások is jót derülnek miközben olvassák
@ Éva - ha halasztani akarjátok, mondjuk 1 hónapot, akkor lehet, h társaságot is kaptok :). Ami a plászás idegenvezetőt illeti, lásd. lentebb a fotót (Füles hozzászólása), valóban mindenfele vannak :)
@ s@só - örvendek, h tetszik a bejegyzés. Az valóban igaz, h az ország erőssége a turizmus (ennek azért vannak előnyei is, pl. szinte bárhol lehet sátrazni), ennek ellenére én azt hiszem, h a román közvélemény egyre inkább kezd normálisan hozzáállni a magyarokhoz, beleértve a magyar turistákat is. Kivétel van természetesen, de ez nem egyoldalú, sőt!!!
@ Baló levente - köszönöm az elismerő szavakat, jó érzés, h számomra teljesen idegenek is érdemesnek találják követni a bejegyzéseket
@ Várday - köszi :)
@ Hunfalvy - azt hiszem nem fogalmaztam elég pontosan a bejegyzésben, ugyanis azon a táblán tényleg csak a helyről ír, történelmi tényeket. Borzasztó szűkszavúan, ennek okát nem tudom, lehet hanyagság, lehet szándékos (ha érdekel elküldöm). Engem, amint már a bejegyzés alapszövegében is írtam, érdekel nagyon, hogy kik éltek itt korábban. Ha tudsz segíteni minél objektívebben ilyen irodalomban, megköszönöm.
@ István - itt sok minden el van "csinálva", de ennek ellenére van lelet bőven. Ami most is látszik, azok pl. a falak, nagyon szépek. Ez mellett virágzik a kincsvadászat, mert rengeteg az arany pénz, ékszer. A gond, h az érdeklődőknek egyáltalán nem elérhető ez, nincs feltárva normálisan stb...
Hat ez nagyon jo... tetszett az iras... remelem nem hittel el sokmindent amit az igegenvezetok mondtak neked :P
Tetszik a blogod, fel is vettelek a sajatomba :D
Jaa es ha mas romaniai UNESCO helyszineket is meg szeretnetek latogatni ajanlom igyelmedbe a Szasz vartemplomokat - koztuk szekelyderzsi erodtemplomot(egy kis lokalpatriotizmust megengedek magamnak) Honlap: http://szekelyderzs.com
Megjegyzés küldése