Archive for június 2012

.: és innen indultunk, Imlil falucskából, ahol minden kereskedőnek meg kellet ígérni, hogy ha felfele nem is akarunk bevásárolni (szőnyeg, ásvány, tükör, berber tőr, ammonitesz, napszemüveg, stb...), de megjegyezzük a boltját és lefele jövet mindenképp betérünk. Ferenc, amint a képen látható, a festett szemű parkolóőrnek feltehetően mást is ígér. :.

.: az imlili árnyas diófa-liget fölött / természetesen sikerült addig tenni-venni, hogy a legmelegebb déli órákban indultunk :.

.: délben turista kevesebb, inkább öszvérek és hordárok jöttek-mentek :.

.: a hegy adottságai miatt rengetek a turista, így egy viszonylag fejlett kiszolgáló rendszer is ki van épülve, pl. az öszvérek, túravezetők, de szuvenírt és frissítőt is vásárolhatunk útközben, az utolsó butik közel 3000 m-en található :.

.: narancslé, egy pohár kb. 1 euró (itt a hegyen), ha másért nem is, de ezért érdemes elmenni Marokkóba :.

.: tipikus táj a Magas-Atlaszban, ez a felvétel már közel 3000 m-en készült :.

.: az energiahiányt egy-egy üveg amerikával pótoltuk :.

.: aztán a napozás a Francia Alpin Klub által üzemeltetett Toubkal Menedékház tetején :.

.: ennyivel késtem le a napfelkeltét, mert történt, hogy kitaláltam milyen lenne, ha a napfelkeltét a csúcson néznénk meg, aztán erre többen rá is bólintottak, így az utolsó ezer méternek hajnali 3-kor fogtunk neki :.

.: aznap én hatodiknak értem ki, a feljutás elég körülményesen alakult... :.

.: ...átfagyva és éhesen, de 4167 m-en :.

.: útban visszafele, immár a kijelölt úton :.

.: Boti, ez a kép nélküled jobb lett volna :) :.

.: a zöld út a szokványos ösvény, a piros az általunk választott. / Oli úgy döntött, hogy ő nekimegy a hegynek (amerre a legmeredekebb), őt a már szétszakadozó csapat hűségesen követte (hiba volt), ami akkor még 9 embert jelentett (mi öten, a német és az amerikai lány és a két francia). Mindenki másként küzdött meg a meredek kőgörgetegekkel, és kiérve az első nyeregbe a következőképpen nézett ki a brigád: Oli valahol legelöl (2:30 alatt ért ki a csúcsra), utána Boti (3:10, ha jól emlékszem), a franciák (kb. Botival egyszerre, de nem azonos úton), majd én (3:30) a két leánykával, illetve ketten visszafordultak. Ha jól emlékszem végül 4 úton értünk fel a csúcsra, ebből Boti teljesítette a legextrémebbet, mert ő figyelt Oli hívására is és emlékezett az általam felvázolt útmutatásra is, ezért szép cikk-cakkban haladt. :.

.: hajnalban még Észak-Afrika legmagasabb csúcsán (középen) voltunk, délutánra már jókora távolságból tekintünk vissza rá :.

About Me

Gyakran látogatott

Cimkék

Archívum

Saját bloglista

Instagram